A testmozgást pozitív képzetekkel társítjuk: egészség, fittség, jó ellenálló képesség, a valóság az, hogy a megerőltető sport érrendszeri trombózisos események és a hirtelen halál kockázatával jár.
A testmozgásról általában a jó egészségre asszociálunk, és az az általános hit, hogy a több testmozgás hosszabb élethez, jobb mentális egészséghez, kevesebb anyagcsere-problémához, erősebb csontokhoz és jobb szív- és érrendszeri egészséghez vezet.1 A megerőltető testmozgás azonban valójában az érrendszeri trombózisos események és a hirtelen halál fokozott kockázatával jár.2
A testmozgással kapcsolatos stresszt légszomj, izomfáradtság vagy akár akut fájdalom formájában tapasztaljuk. Molekuláris szinten, edzés közben gyulladásos kitörést váltunk ki, amelyet a vérlemezkék közvetítenek. A túlzott testmozgás felszabadítja az adrenalint és a szerotonint, és trombint3 termel, ami a vérlemezkék aktiválódásához vezet.
Ezenkívül az intenzív aerob testmozgás csökkentheti a vaszkuláris endotélium által termelt aggregáció-gátló nitrogén-monoxid (NO) mennyiségét, különösen edzetlen emberek esetében, mivel csökken a NO-termelő sejtekbe jutó oxigén mennyisége.4 Hiperaggregabilitás alakul ki, majd a vérlemezkék összehangolják a gyulladást elősegítő események sorát.5
Ennek az eseménysornak két jelentős következménye van. Először is, edzés után megnő a vér alvadási és vérrögképződési lehetősége. Ezt az állapotot hiperkoagulálhatóságnak nevezik, és edzés után akár 48 óráig is eltarthat.6 A hiperkoagulálhatóság mértéke függ az elvégzett edzés időtartamától és intenzitásától, valamint az edzés jellegétől; a kevésbé edzett egyéneknél alacsonyabb intenzitású sporttevékenység esetén is rosszabb lehet ez az érték, mint a jól képzett, rutinos sportolóknál nagyobb intenzitású edzéskor.
Ez a véralvadási képességnövekedés veszélyes lehet, különösen azoknál, akiknél valamilyen egészségügyi probléma lappang, mint például az érelmeszesedés vagy szívproblémák, ami a trombózis és néha a hirtelen halál fokozott kockázatához vezethet.7 A trombocita aktiváció második kiváltó oka tehát az edzés során keletkező gyulladás.
Egy kis feltáró tanulmány a futópad-tesztet használva kimutatta, hogy a Cardio Fortis Fruitflow® komponens bevitele csökkentette az edzés által kiváltott vérlemezke-mikrorészecskék képződését és csökkentette a trombin-képződési kapacitást is. Azok számára, akik rendszeresen aktívan edzenek, a Cardio Fortis fogyasztása mindenképp ajánlott, főleg, mivel a vérrög képződést az orvosok gyakran későn, esetenként egyáltalán nem diagnosztizálják.
Az orvosok sokszor nem ismerik fel a sportolók esetében sem a mélyvénás trombózist (DVT – Deep Vein Thrombosis), sem a tüdőembóliát (PE – Pulmonary Embolism). Miért? Mivel az egészségügyi szolgáltatók gyakran nem tekintik a vérrögképződést olyan betegségnek, ami sportolók esetében felmerülhet. A trombózis nem gyakori fiatal, egészséges egyéneknél – ám a legtöbb sportoló fiatal és egészséges, ezért a sportolóknál a DVT, a PE és az artériás vérrögök nem jellemzőek, mégis felmerülhetnek.
A testünk artériák és vénák végtelen alagútjából áll, amelyeken keresztül a vér az egész testben áramlik. Az artériák azok az erek, amelyek a vért a szívből a testen kívülre szállítják: az agyba, a belső szervekbe, a lábakba és a karokba. Az artériákban kialakuló vérrögök szélütéshez, szívrohamhoz vagy végtagot veszélyeztető perifériás artériás vérröghöz vezetnek, aminek a fizikai tünete a fájdalmas, hideg és sápadt kar vagy láb/lábfej.
Mivel a vérrögképződést az általános felfogás az idősebb korosztályhoz társítja, sportolók esetében a szimptómákat általában valami kevésbé veszélyes dolognak tulajdonítják. A mélyvénás trombózis okozta tüneteket az orvosok izomszakadásnak, bokaficamnak, izomláznak, izomgörcsnek vagy shin splintnek, vagyis belső sípcsonti stressz szindrómának diagnosztizálják.
A tüdőembólia mellkasi tüneteit az egészségügyi szakemberek tévesen izomhúzódásnak, costochondritisnek (a bordák és a mellcsont közötti ízület gyulladásának), hörghurutnak, asztmának vagy enyhe tüdőgyulladásnak tulajdonítják.
A vénák visszavezetik a vért a test többi részéből a szívünkbe. A lábak, a karok, a medence, a has vagy az agy körüli mélyvénákban kialakuló vérrögöket mélyvénás trombózisnak (DVT) nevezik. Ha a lábban vagy karban kialakult vérrög egy darabja leszakad, és a tüdőbe kerül, az vérrögöt képezhet a tüdőben. A tüdőben kialakuló vérrögöt tüdőembóliának (PE – Pulmonary Embolism) nevezik. A tüdőembólia életveszélyes orvosi vészhelyzet lehet, ilyen esetben azonnali orvosi ellátást kell kérni.
Az, hogy valaki látszólag egészséges és sportoló, nem akadályozza meg a vérrögök kialakulását. Számos körülmény miatt a hivatásos sportolók és az élvezeti sportolók egyaránt fokozottan ki vannak téve a DVT és PE kockázatának. A sportolóknak, edzőknek és menedzsereknek különösen tisztában kell lenniük ezekkel a kockázati tényezőkkel:
Fontos, hogy éber maradjon a vérrögök jeleivel és tüneteivel kapcsolatban. Ezek a következőek:
Mélyvénás trombózis (Deep Vein Thrombosis – DVT)
Tüdőembólia (Pulmonary Embolism – PE)